Egy diagnosztikai kvíz nem akkor jó, ha mindenáron eladni próbál. Azért építettem, hogy a kitöltő ki tudja mondani, hol akad el, én pedig csak akkor kezdeményezzek beszélgetést, amikor abban tényleg van értelme.
A cél nem egy hosszú űrlap volt, hanem egy tiszta verdikt, mert enélkül a kvíz értéktelen maradt volna.
Sok első beszélgetésemben néhány perc után kiderült, hogy nem az a probléma, amire a szolgáltatásom megoldást ad. A kvíz ezt a szűrést végzi el még a beszélgetés előtt, ezért csak akkor jut el hozzám egy megkeresés, ha valóban van értelme leülni beszélgetni.
A kérdéseket a korábbi érdeklődői beszélgetéseimből építettem fel, mégpedig azokból, amelyekből leggyorsabban kiderült, ki hol tart. Ezeket rövid, egyértelmű válaszlehetőségekké alakítottam.
Minden kérdéshez pontosan tudom, mit jelez egy-egy válasz, ezért a pontozás nem utólagos díszítés, hanem a verdikt alapja.
Nem minden kombinációhoz tartozik külön címke. Azokat a helyzeteket vontam össze, amelyekhez ugyanaz az első tanács illik. Minden verdikt megnevezi a szűk keresztmetszetet, megmagyarázza azt a kitöltő válaszaiból, és reális következő lépést ad.
FIGYELEM
Nem minden eredmény végén szerepel ajánlat. Ha egy helyzetben nem a szolgáltatásom a következő logikus lépés, ezt a kvíz kimondja, és ettől hiteles, nem burkolt hirdetés.
A verdikthez az AI rövid kiegészítést ír, de kizárólag a kitöltő saját válaszaiból dolgozik. A szabály előírja, hogy jelölje, ha valami hiányzik, és soha ne ígérjen árat, eredményt vagy határidőt.
A verdikt után egy nyugodt következő lépés jön: egy ingyenes anyag, egy további önértékelő kérdés vagy időpontfoglalás. A rendszer nem kér be újra olyan adatot, amit a kitöltő már megadott.
A Business Native AI-diagnózisát itt tudod kipróbálni. Végigmenve rajta látod, hogyan következik minden lépés egyenesen a kérdésekből a verdiktig.
A kiszűrt érdeklődőket összefogó vezérlőpultomat a következő bemutatóban mutatom meg.